Artisták izzadsága
Mandragórát ástunk aznap, mikor először jöttél.
Persze szigorúan csak éjszaka, akasztott
emberek közelében.
Ha elhibázzuk, örökre abba a sikításba költözünk.
Piros sapkás manók hintáztak mellettünk a kertben, nekik
adtad az utolsó halk zihálásod, emlékszel?
Titokban egy fának dőlve szeretkezni.
Aztán a cigid füstjét ráfújtad a mellkasomra,
hadd érezzem a fotoszintézisbe fulladt növények illatát.
Amióta a zöld lámpásokat cipelő kopogó szellemek
eltűntek a házunk melletti bányából, csökkent
a versekben a fényszennyezés, így már bátrabban
vetkőzök meztelenre bennük előtted. Ma még
artisták egyensúlyoznak a Göncölszekér csillagai között,
az izzadságuk eső, eláztatja a felhevült testeket,
sarat tapaszt a hideg talpakra a fűben. Még a nátha
előtt megszabadulunk a manduláinktól egy rozsdás késsel,
aztán átdobjuk őket a kerítés fölött, hogy akinek kell,
ugyanígy magába varrhassa. Látod, Kedves, nyílt sebbel
a nyakadon is kívánlak.
A gombok a blúzodon mellbimbó nagyságúak,
csak a színük tér el egy kicsit, és ahogy gombolod,
beleszeretek a pillanatba.
Avar-frekvencia
Hallani akartam a szarvascsordák robosztus lépteit.
A páros ujjú paták keltette avar-frekvenciát,
az ősz táncát figyelni a szemedben.
Az emlékeinket ökörnyálként feszítettük ki a fákra,
hogy ahhoz, aki belesétál, kicsit közelebb kerüljünk.
Az én hibám. Amióta elraboltalak otthonról,
folyton az emberekről beszélsz, hogy a közelség
hiánya tesz magányossá mellettem.
Mindig az jár a fejedben, milyen lesz,
ha végre hazamegyünk, pedig direkt azért
nyeltem le előtted a kamra kulcsát,
hogy megnyugtassalak: Soha nem fogsz elveszíteni.
A csillagok dobhártyáit felszúrták
a fenyvesekből érkező farkas vonyítások.
Úgy tartják, hogy ezzel engedik útjára halott társaik szellemét.
– Hasonló mesékkel altattalak el esténként,
és takartam be melled, hogy meg ne fázz.
A sok fognyomtól és karmolástól égő bőröd illata,
lehívta a farkasokat hozzánk.
Emlékszem, a csuklódat törted el, hogy kiszabadulj,
aztán a kezedben egy véres üvegszilánkkal néztél
megkönnyebbülten a szemembe.
Majd a farkasok társukká fogadva üvöltöttek a teliholdra.
– Csalán illatú voltam.
